Kati Marton könyve lebilincselően számol be a 19. és 20. század fordulóján Budapesten kialakult pezsgő szellemi életről, amely elindította karrier útjára kilenc honfitársunkat. Történetesen mind a kilencen zsidó származásúak voltak, de magyarságuk döntően befolyásolta életútjukat. Sokan közülük a természettudományok (fizika, matematika, kémia), míg mások az irodalom, filozófia avagy a vizuális művészetek (fotográfia, film) terén alkottak maradandót. Karrierjük a történelmi körülmények miatt nem Magyarországon teljesedett ki, hanem jellemzően a tengeren túlon, az Egyesült Államokban. Többen közülük úgy haltak meg, hogy sosem tértek vissza Magyarországra a 2. világháború után.

A szerző, Kati Marton élete is regényesen alakult, amint az nyomon követhető életrajzi könyvéből. 1956 után került Amerikába és jutott be újságíróként a washingthoni demokrata elitbe harmadik férje, Richard Holbrooke oldalán. Talán ez a könyve az, amely a legnagyobb visszhangot váltotta ki itthon.

  • Szilárd Leó (Leo Szilard): “Szilárd Leó (született Spitz) (Budapest–Terézváros, 1898. február 11. – La Jolla, Kalifornia, 1964. május 30.) magyar származású fizikus. Az első, aki felismerte, hogy a nukleáris láncreakció (és ezzel az atombomba) létrehozható. Mivel félelmetes lehetőségnek tartotta, hogy először esetleg Németország fejlessze ki az atombombát, Szilárd Leó meggyőzte Albert Einsteint, hogy írjon levelet Franklin D. Rooseveltnek, hogy ebben nekik kell elsőnek lenniük. Tevékenyen részt vett az erre irányuló Manhattan tervben, ám később megbánta ezen törekvéseit, hiszen sok más amerikaihoz hasonlóan már az atombomba bevetése előtt látta, hogy a világháború a Szovjetunió Japán elleni beavatkozása következtében egyébként is gyorsan véget érne.” (Forrás)
  • Teller Ede (Edward Teller): “Teller Ede, angolosan: Edward Teller (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) magyar–amerikai atomfizikus, aki élete jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokban élte le, és sikereit is főként ott érte el. Legismertebb a hidrogénbomba-kutatásokban való aktív részvétele, emiatt mint »hidrogénbomba atyja« vált közismertté.” (Forrás)
  • Wigner Jenő (Eugen Wigner): “Wigner Jenő Pál angol nyelvterületen Eugene Paul »E. P.« Wigner (Budapest, Terézváros, 1902. november 17. – Princeton, New Jersey, 1995. január 1.) Nobel-díjas magyar–amerikai fizikus. 1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott »az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.« 1972-ben elméleti fizikai eredményeiért Albert Einstein-díjat kapott.(…) A Fasori Evangélikus Gimnáziumban Neumann János osztálytársa volt, és Rátz Lászlótól, az odaadó tudóstól és tanártól tanulhatott matematikát.” (Forrás) Doktori témavezetője Berlinben Polányi Mihály volt. Nevét szülőháza falán emléktábla őrzi Budapesten a Király utca 76 szám alatt egy gyöngy- és egy kalapbolt között.

</iframe>

  • Neumann János (John von Neumann): “született: Neumann János Lajos; Budapest, Lipótváros, 1903. december 28. – Washington, 1957. február 8.) magyar születésű matematikus. Kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált ismertté.” (Forrás) Wigner Jenő a legokosabb embernek nevezte, akivel valaha találkozott.
  • Kösztler Artúr (Arthur Koestler): született: Kestler Artur, (Budapest, Terézváros, 1905. szeptember 5. – London, 1983. március 1.), magyar-brit regény- és újságíró, társadalomfilozófus.
  • Friedmann Endre (Robert Capa):
  • Kertész Andor (André Kertész):
  • Korda Sándor (Alexander Korda):
  • Kertész Mihály (Michael Curtiz):

[To be continued with Mars-lakók]