Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan ekkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét pögögnek;
Sűrű rajban zsongnak a füstös szunyogok,
Mikor a gulyás már tüzénél szunnyog.

(1851)